Több mint 200 nyuszis csomagot készített a gyerekeknek a hajléktalan János bácsi.

Március 24-én Budapesten a Stadion autóbusz pályaudvarhoz vezető lépcsősor tetején találkoztam ezzel az EMBERREL! Nem először, hiszen évek óta ül itt barátjával a nyuszival! Évekkel ezelőtt egy nagyfülű, busafejű nyúl volt a társa! Aztán meghalt a társ, és hosszú ideig nem láttam az Jánost. Néhány hónap óta már ismét láthatók, új barátja ugyanolyan kezes, mint az előző volt. Mindig megcsodáltam ezt a kettőst, és minden alkalommal adtam a “nyuszinak” élelmezési hozzájárulást.
De most volt az első alkalom, amikor bátorkodtam őt megkérni, készíthessek fotókat róluk. Szívesen ültek modellt, közben beszélgettünk, megfigyelhettem az emberek viselkedését! Futottak, siettek fejüket lehajtva, sokan azt elfordítva. Mintha szégyellték volna, hogy ilyen helyzet van, hogy ilyen lehetséges! Aztán az busz pályaudvarról egy 20 év körüli fiatalember sietősen jött fel a lépcsőn és egy ezrest nyomott az János kezébe, majd megfordulva ment vissza pályaudvarra. Csak annyit tudtam utána szólni: “Gratulálok fiatalember, remek felnőtt lesz belőled”.
Az János bácsi elmondta, hajléktalanszállón lakik, a hitelspirál neki is befejezte a normális emberi lét lehetőségét!
Közben egy kilenc-tíz év körüli kislány jött az édesanyjával, és egy százast szorongatva kérte meg, hadd simogassa meg a nyuszit, majd odaadta a pénzt. Sarkon fordult a kislány, és el akart sietni. De az EMBER utánaszólt, “Kislány, akarok neked adni valamit, gyere vissza”. A lányka meglepődve visszajött, és az EMBER benyúlva nagy táskájába, egy celofánba szépen becsomagolt nagy húsvéti nyuszit és tojásokat adott át! AKKOR KÉT NAGYON BOLDOG EMBERT LÁTTAM, A KISLÁNYT ÉS AZ EMBERT! Az egyik kapott, a másik adott! Nekem pedig elszorult a torkom, könnyes lett a szemem! Nem a sajnálattól, hanem az emberségtől! Emberek! Éljétek át ezt az élményt Ti is! Sokkal szebb lesz a világ, jobb lesz a közérzet! Sokkal tisztességesebb lesz az életünk, ha segíthetünk, ha odafigyelünk egymásra, ha nem veszekszünk, ha nem gyűlölködünk! Merjünk emberek lenni!

 

Forrás: Nográd Megyei Fotóklub (Homoga József Úr engedélyével)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.